Világvége...

     Kicsit sokkoló a cím, tudom... De nem véletlen! Amióta az eszemet tudom, azóta él a világ abba, hogy itt a vége fuss el véle! Ellenben valahogy mindig túl éljük a kitűzött dátumot. Legemlékezetesebb számomra, amikor beléptünk a 2000. évbe! Akkor azzal riogatták a jó népet, hogy a számítógépek megfognak kattanni, és képtelenek lesznek átlépni az új évezredbe... végül mégsem jött be a jóslat! Valószínű azért, mert az informatikusok akik ezzel foglalkoztak/foglalkoznak értettek/értenek a munkájukhoz!
      Most újabb riogatás előtt állunk... A jóslat szerint nem fogjuk megélni a karácsonyt! És, hogy mire alapozzák a feltevésüket?! Egy több ezer éves Maja naptárra...

Futtassuk csak végig a gondolatot:

1. verzió: újabb riogatás

Mi lesz december 22. után? Sőt december 22-én? Gondolom semmi! Mindenki éli a megszokott szombati életét... a gyerekek örülnek, hogy az iskola közelébe nem kell menniük a téli szünetre való tekintettel, és várják, készülnek a karácsonyra... Az utolsó rohamok, tolakodások, ajándék vásárlás a kirakodóvásárokban, bevásárlóközpontokban, és egyéb helyeken... szóval mindenki éli a megszokott életét, tudomás sem véve arról, hogy újra vége lett a világnak egyes kutatók szerint...

2. verzió: most az egyszer beválik

December 21. vagy 22. ki mikorra datálja! Valaki azt mondja, hogy 21-én történik valami, valaki azt, hogy 22-én. Szóval pár nappal karácsony előtt...
Reggel azért még ránk virrad a nap, és elkezdjük megszokott életünk újabb napját? Azután egyszer csak, valami vagy valaki úgy dönt, hogy vége, és hipp-hopp megszűnünk létezni? az egész bolygó? az egész világegyetem? vagy csak az emberiség? milyen véget szántak nekünk? meteorit? nap tágulás? kisbolygó ütközés? vagy egyszerűen saját magunkat pusztítjuk el? tudni fogunk róla? vagy hirtelen fog bekövetkezni?

      Én személy szerint nem hiszek az ilyen dolgokba! Abba inkább, hogy mi emberek a kapzsiságunkkal, telhetetlenségünkkel, örökös versenyezési vágyunkkal fogjuk elpusztítani ezt a gyönyörű semmihez sem hasonlító, életet adó bolygót! De ne várjuk meg, hogy így történjen! Ahogy szeretni tudjuk az édesanyánkat, mert életet adott nekünk, szeressük úgy ezt a bolygót is, mert Ő is kellett hozzá, hogy mi itt éljünk, fejlődjünk, és jobbak legyünk! Igen jobbak! Nem arra kárhozatot az ember, hogy gonosz, önző, pusztító legyen! Hanem arra, hogy megtanulja használni, hasznosítani, a legjobbat kihozni abból amit kapott... a SAJÁT életéből! Mert amit tudunk rosszra használni azt tudjuk jóra is! Csak a rosszhoz könnyebb út vezet, a jóért pedig küzdeni kell... Küzdjünk együtt, magunkért, egymásért, a világunkért, hogy ne következhessen be a legrosszabb... ne pusztítsuk el magunkat, és azt ami élet adott nekünk... vigyázunk a Földre, hogy még sok örömöt lelhessünk benne!